Biztosan ismeretes, hogy a Szovjetunióban a kalószon kívül mást sem készítettek. Nos, és egy kicsit szupermodernebb repülőgép. Sajnos azt a „kicsit”, amit még tettek, nem mindig jutott eszébe és nem tökéletesítették. A Tu-144 szuperszonikus utasszállító repülőgép története kiválóan illusztrálja ezt.
1946. április 24-én a szovjetek országa felett felszállt az égbe az első MiG-9 turbóhajtóműves vadászgép. Közvetlenül ezután a tervezők azzal a feladattal szembesültek, hogy növeljék a repülőgép maximális sebességét, hogy leküzdjék a hangfalat 1,2 Mach körül. Három évvel később, 1949-ben megszületett a MiG-15 repülőgép, amely képes volt legyőzni a dédelgetett hanggátat. Az 1950-es évek elején, a sorozat 15. megjelenése után a tervezők azon gondolkodtak, hogyan lehet „áthelyezni” az utasszállító repülőgépeket a hangfalon túlra.
Hasonló munkákat külföldön is végeztek. Nagy-Britanniában már 1956-ban külön bizottságot hoztak létre, amely a szuperszonikus szállítórepülés fejlesztésével és fejlesztésével foglalkozott. A projektben az ország 9 legnagyobb légiközlekedési vállalata és szervezete vesz részt. Az új típusú szuperszonikus repülőgépek létrehozásának intenzív munkája csak az 1960-as évek kezdetével és a francia projekthez való kapcsolódással kezdődik. A Szovjetunióban mindent, ami Európában történt, szorosan követték, és elkészítették saját projektjüket egy szuperszonikus szállítórepülőgépre. Az aktív munka 1963-ban kezdődött.
>>>>Ötletek az élethez | NOVATE.RU<<<<
1967-ben mutatták be a francia-brit Concorde-ot. A Szovjetunió vezetése követelte, hogy gyorsítsák fel repülőgépeik fejlesztését. Ennek eredményeként 1968. december 31-én a Tu-144-est a levegőbe emelték, mintegy 2 hónappal megelőzve a Concorde-ot. Ezzel párhuzamosan az első repülések szovjet és angol-francia tapasztalatait is figyelembe véve véglegesítés alatt állt a vonalhajó, a Tu-144S sorozatmodellje. Ugyanakkor a szovjet és a brit-francia repülőgép nagyon eltérőnek bizonyult. A szovjet vonalhajó magasabban repült: 20 km-rel szemben a Concorde 18 km-rel. Gyorsabb repülés: 2500 km/h versus 2300 km/h. Érezhetően erősebb volt: 16 tonnát emelt a 13 tonnával szemben. Ugyanakkor a Tu-144 sokkal gyorsabban evett üzemanyagot, ami a Concorde-tól eltérően alkalmatlanná tette a csendes-óceáni repülésekre. Az európaiak agyszüleménye a kezdetektől luxusrepülőgépként pozicionálódott, míg a Tu-144-es jegye, bár drágább volt a szokásosnál, továbbra sem fontos.
Miért maradt ki a Tu-144? Valójában minden nagyon egyszerű. Pontosan két probléma volt. Az első a jövedelmezőség kérdése. A Tu-144 és a Concorde is megelőzte korát, de kereskedelmi szempontból egyáltalán nem voltak nyereségesek. A repülőjáratok túl drágák voltak. A második ok a biztonság kérdése. Mindkét projektet nagy sietségben fejlesztették ki. Ugyanakkor a Tu-144 a folyamatos fejlesztések ellenére sok problémát tárt fel. A legrosszabb az egészben, hogy a gép több balesetet szenvedett, amelyek katasztrófába torkolltak. Először 1973-ban a Le Bourget légi bemutatón, majd 1978-ban egy próbarepülésen, majd 1980-ban egy újabb prototípus-balesetben. 1981-ben pedig tűz ütött ki az egyik 144-es fedélzetén, ami után úgy döntöttek, hogy teljesen megtagadják az üzembe helyezést. Bár 16 sorozatminta, amelyeket ennek ellenére sikerült elkészíteni, egy ideig még kereskedelmi repüléseket is végrehajtott.
Ha még érdekesebb dolgokat szeretne megtudni, akkor olvassa el miért egy stratégiai bombázó korát megelőzve, nem volt szükség.
Egy forrás: https://novate.ru/blogs/021221/61448/