Ma gyakran halljuk, hogy igazi "élő sör" csak a Szovjetunióban volt. A mai italok szerintük egyáltalán nem olyanok, mint korábban: gyorsan romlanak, kétes ízűek, sőt sok polgár véleménye szerint tarka adalékanyagokat is tartalmaznak. Ugyanakkor kevesen gondolkodnak azon, hogy mit jelent az "élő sör" kifejezés. Még kevesebben tulajdonítanak jelentőséget annak a kérdésnek, hogy elvileg volt-e ilyesmi a Szovjetunióban? Próbáljuk meg kitalálni.
Kezdjük a sörrel a Szovjetunióban. A Szovjetunióban nem volt sok érdekes fajta, mint a "Double Gold", "Isetsky", "Porter". Leggyakrabban az emberek valamilyen "Zhigulevskoe" vagy "árpafül"-et ittak. Ez alól a szabály alól csak a nagy köztársasági városok képeztek kivételt – ott minden rendben volt a sörrel, még hiány idején is. Ugyanakkor a szovjet sörök túlnyomó többsége pasztörizálatlan és szűrt volt. Pasztőrözött jött, bár viszonylag ritkán. Minden sörfajtának megvolt a saját GOST-ja. Így például a "Zhigulevskoe" legalább 7 napig tárolható, mielőtt megsavanyodik. A szovjet sörfajták átlagosan 5-10 napig „éltek”, ami ebben a tekintetben nem sokban különbözik a modern fajtáktól.
És itt fontos, hogy az "élő sör" szerelmesei és nem szeretői megértsék a legfontosabb dolgot: az alkoholos ital rövid eltarthatósága semmiképpen sem jelzi rossz minőségét. A rövid savanyúság csak annyit jelez, hogy a sör nem steril környezetben készült. Barátságos módon a sört abszolút sterilitás mellett kell főzni, mint a műtőben. Ez jelentősen meghosszabbítja élettartamát, mivel a gyártási szakaszban kevesebb levegő és baktérium kerül az italba. Sok gyártó azonban nyereségességi és gazdaságossági okokból elhanyagolja ezt a szabályt a profit érdekében. Rosszabb a sör? Igen, de csak az eltarthatóság szempontjából.
És itt kezdődik a móka. Az "élő sör" kifejezés soha nem létezett a Szovjetunióban. A modern alkoholos italgyártók találták fel, valahol az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején. Valójában ez a név nem más, mint egy gyönyörű "csomagolás" a közönséges, alacsony eltarthatóságú, pasztőrözetlen sörhöz. Csak hát egy ilyen ravasz lépéssel a kereskedők úgy döntöttek, hogy a leghétköznapibb sört valami egyedi, „természetes”, „igazi” fajtaként adják ki. Más szóval, az „élő sör” egy okos marketingeszköz, amely lehetővé teszi, hogy egy termék nyilvánvaló hibáját könnyen nyilvánvaló előnyökké alakítsa.
>>>>Ötletek az élethez | NOVATE.RU<<<<
Ha még érdekesebb dolgokat szeretne megtudni, akkor érdemes elolvasnia 6 tény az ivásról a Szovjetunióbanamelyek egy letűnt kor szimbólumai voltak.
Egy forrás: https://novate.ru/blogs/040721/59639/
EZ ÉRDEKES:
1. Miért épülnek karton- és rétegelt lemezházak az amerikai külvárosokban?
2. Miért hordnak pólót az amerikai férfiak az ingük alatt?
3. Miért jelent meg az automata puska a Szovjetunióban 1949-ben, és az USA-ban csak 1964-ben?