Mi a Tsvitektor, annak szerkezete és gyártási nehézségei

  • Dec 14, 2020
click fraud protection

Csak az idős rádiómérnök amatőrök ismerik az elektronikus rész nevét, amely úgy hangzik, mint "Tsvitektor" (egyébként "Westektor" -nak hívták). A modern fiataloknak, akiket érdekel az elektronika kialakulásának története, feltétlenül meg kell ismerkedniük azzal, hogy mi ez és hogyan működik maga az elem.

Zveitektor készüléke

A Zvitector egy réz-oxid-egyenirányító, amelyet az Egyesült Államokban találtak ki még 1927-ben. Gyártási technológiája nagyon egyszerű; ehhez egy kis rézlemezt kell vennie, majd jól fűtött sütőbe kell helyezni. Ezt követően még várni kell arra a pillanatra, amikor egy réz-oxid réteg jelenik meg a felületén.

Az így létrejövő határkereszteződés a diódákra jellemző egyoldalú vezetőképességgel rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy az egyik irányban elektromos áram folyik át rajta, a másikban pedig értéke annyira csekély lesz, hogy azt nem lehet figyelembe venni.

Jegyzet:A vezetőképesség különbsége eléri a több ezer egységet.

Az elsődleges hőkezelés végén számos műveletet hajtanak végre a munkadarabon, amelyek a következők:

instagram viewer
  • Először a lemezt, amely a sütő után még nem hűlt le, egy speciális oldatba (hígított butil-alkohol) merítjük.
  • Amikor kémiai reakció megy végbe, a réz redukálódik.
  • Befejezésével a korábban kapott oxidréteget "lezárják" két rézréteg között.

Mindezen műveletek eredményeként egyfajta "szendvics-átmenet" alakul ki, amelynek tulajdonságai egyoldalú vezetőképességgel rendelkeznek.

A gyártás nehézségei és az első minták megjelenése a Szovjetunióban

Idővel ez a látszólag meglehetősen egyszerű technológia feltárta saját nehézségeit, amelyeket sürgősen le kellett küzdeni. Kiderült, hogy a kiváló minőségű átmenet eléréséhez extra tiszta rézre van szükség. Ezenkívül maga az oxidációs folyamat csak szigorúan rögzített hőmérséklet fenntartása mellett folyt sikeresen.

Fontos! A normától való eltérése nem haladhatja meg az 1 százalékot.

Eleinte ezt az elemet kizárólag az áram egyenirányítására használták, amely az akkumulátorokat egy 220 voltos elektromos hálózatról töltötte fel. De fokozatosan kezdték használni a rádióelektronikában, ahol a Zvitector diódákat cserélt a rádióvevők detektoregységeiben.

A Tsvitektor név a TsVI (Központi Rádió Intézet) származéka, amely Gorkij (ma Nyizsnyij Novgorod) városában található. 1936-ban megkezdték az ilyen detektáló elemek gyártását a helyi rádióelektronikai üzemben. A gyártás megkezdése hatalmas eseményt jelentett rádiós amatőrök milliói számára, akik szinte örökérzékelőt kaptak, rendelkezésükre álló nagy érzékenységű detektorral.

Összegzésként megjegyezzük, hogy a ritka kiállítással való ismerkedés nagyon hasznos a kezdő elektronikai rajongók számára. A megszerzett ismeretek lehetővé teszik számukra a modern rádióelektronikai elemek gyártási technológiájának jobb megértését.