Bármely villanymotor útlevelének adatainak tanulmányozása során a bejelentett teljesítményen, feszültségen, névleges áramterhelésen és a pólusok csatlakoztatásának módszerén kívül a kezdő áramot is feltüntetik. Ez a paraméter minden motoregység működésének legfontosabb mutatóihoz tartozik, ezért részletesebb megfontolást igényel.
A kezdő és az áram arány jellemzői
A kiindulási áramokat az elektromotor azon terhelései alapján becsüljük meg, amelyeket a munkatekercsük a feszültség ráhúzásának pillanatában tapasztal. Leggyakrabban 6-8-szor meghaladják a standardizált mutatót. A valós értéket, amely figyelembe veszi ezt a különbséget, multiplicitásnak nevezzük, és korrekciós tényezőként adjuk meg (az alábbi fotó).
Amikor az így bevezetett együttható ismert, nem lesz nehéz meghatározni a kiindulási áram nagyságát.
további információ: A motor két jellemzőjét nem szabad összetéveszteni: névleges és üzemi áramértékeit.
Különbségük a következőkben nyilvánul meg:
- A névleges áram a tekercsekben áramló áram az egység hosszú távú működése során, és csak az állórész hőmérséklete (fűtési foka) korlátozza.
- A munkajelző a valós áramot jellemzi jelen pillanatban.
- Általában megegyezik vagy némileg eléri a névleges értéket.
A megadott együttható az elektromos motor teljesítményétől és a benne lévő póluspárok számától függ. Alacsony deklarált teljesítmény mellett kevesebb lesz. Ugyanez a függőség figyelhető meg a pólusok esetében is.
Az indítási folyamat jellemzői
A kiindulási áramok nagysága egy adott villanymotor tervezési jellemzőitől és különösen tehetetlenségi jellemzőitől függ. Tehát kis pólusszám esetén a tekercsek teljes ellenállása kicsi, és ennek megfelelően nagy értékeket érnek el. A nagyon nagy tengelysebességű motoros modelleknél a "kemény" indítás jellemző, mivel nagyobb erőfeszítésekre van szükség annak üzemmódba való átállításához.
A műszakilag írástudó nyelven ezt a jelenséget a következőképpen írják le:
- statikus állapotban a motor tengelyének csúszási együtthatója egyenlő eggyel;
- amikor felpörög az indítás során, ez a mutató nullára hajlamos, de soha nem éri el (a mindig jelen lévő veszteségek miatt).
Az átmeneti folyamatok eredményeként az önindukció EMF-je meredeken növekszik, a tekercsek impedanciája és az áramkomponens csökken.
A pontos érték meghatározása
Pontos adatokat kaphat a kívánt értékről az alábbiak szerint:
- Olyan oszcilloszkópon, amely jelet vesz a söntön a motor beindítása során.
- Mérés csökkentett feszültségen a tekercseken (5-10-szer alacsonyabb, mint a névleges).
- Leolvasás bilincsmérővel.
Az első esetben lehetőség van a feszültség-túlfeszültség rögzítésére az oszcilloszkóp képernyőjén, és összehasonlíthatjuk az állandó állapot értékével. A második lehetőség azért jó, mert a motor rotorja nem melegszik túl mérés közben, és nem torzítja az olvasási folyamatot. A bilincsmérő használata a legegyszerűbb, de nem biztosítja a szükséges pontosságot (az alábbi fotó).