A XX. Században a légi közlekedés fejlődése zajlott a legaktívabban. Alig egy évszázad alatt az emberiség a legegyszerűbb vitorlázóról a legösszetettebb szuperszonikus repülőgépre vált. Ma csak a szovjet sugárhajtású repülés első képviselőiről fogunk beszélni, nevezetesen arról, hogy miért kellett az orrban lévő szovjet repülőgépeknek valamiféle titokzatos kúp.
A 20. század második felének szovjet repülőgépeinek orrán található kúp (például a Su-17) nagyon fontos tervezési elem. Ezt "csillapító hajlításnak" hívják. A készülék fő funkciója a szuperszonikus sebességgel áramló levegő áramlásának lelassítása. Erre viszont szükség van, hogy a repülőgép erőegysége elegendő mennyiségű oxigént tudjon fogadni a gép repülése alatt.
A lényeg az, hogy szuperszonikus sebességnél a légáramlás 2-3 Mach-ra gyorsul fel. Ez viszont a motor teljesítményének radikális csökkenéséhez vezet. Ennek megakadályozása érdekében az orr kúp alakú burkolata az autó aktuális sebességétől függően előre vagy hátra mozog. Az ilyen kúpokat nem kell a repülőgép orrára tenni. A burkolat pontosan ott lesz, ahol a motor (vagy motorok) ülnek.
A burkolat kúp alakját az aerodinamikai paraméterek szabták meg. Ezen túlmenően a csillapító burkolatba gyakran telepítettek egy kis radarállomást. Később azonban ezt a tervezési döntést elvetették, mivel a burkolatok méretei jelentősen csökkenni kezdtek, és a kommunikációs berendezések méretei változatlanok maradtak.
OLVASSA EL: "Készült a Szovjetunióban": 10 olyan hazai helikopter, amiért nem szégyelli magát
A burkolatokat ma is használják, de csak néhány (általában hiperszonikus) repülőgépen. Ezt a tervezési megoldást nemcsak a Szovjetunióban, hanem más országokban is használták. Például "kúpok" láthatók az SR-71 amerikai kísérleti repülőgép motorjain.
>>>>Ötletek az élethez NOVATE.RU<
Az olvasott téma folytatása
ról ről 14 szokatlan tervezési megoldás kémkedett a különböző országok lakóinak otthonában és nem csak.
Egy forrás: https://novate.ru/blogs/190919/51796/