Jó néhányszor láttam cigányokat vadászni. Igen, ezt nevezem annak a pillanatnak, amikor ezen etnikai kisebbségek képviselői állva állnak vasútállomások, piacok és metró, szemükkel keressék "áldozatukat", hogy minél jobban kijussanak belőle több pénz. Ebben a pillanatban a lehető legjobban összpontosítanak, mert ki kell választania egy embert a tömegből, aki "könnyű prédává" válik számukra.
Valahogy hasonló történet történt fiatal pszichoterapeuta, aki egy nehéz nap után meglepő módon hihetetlen energiapattanást érzett és remek hangulatban volt. Igen, végül is az ünnepek jót tettek neki - miután aludt és pihent, jókedvűen ereszkedett le az imént érkezett busz lépcsőin, és elment iskolai barátja házához.
Néhány lépés megtétele után észrevett egy cigányt, és abban a pillanatban, amikor a tekintetük találkozott, gyorsan felhúzta a motorháztetőjét, és megváltoztatta a mozgás irányát, hogy megkerülje a "vadász" oldalt.
De az ilyen nők nem szokták elengedni az egyenesen a kezükbe kerülő "zsákmányt", mivel az ilyen emberek a fő cél.
A cigány azonnal egy vékony csuklyás férfi után rohant, és néhány másodperc múlva megfogta a vállát.Nagy meglepetésére a pszichoterapeuta élesen megfordult, és kézen fogva a cigányt, és fürkészően hunyorogva a szemébe kezdett kukucskálni. Mindezzel csendesen kezdte mondani:
- Értem... látom... közeledik a bajod! - erősen lélegzik, mondta a férfi - Hamarosan a bánat elborít egy hullámmal, közel van... nagyon közel ...
A cigány, aki nem számított az események ilyen fordulatára, csak szemeivel tapsolhatott szájjal, majd kissé felépülve csendesen megkérdezte:
- Ki vagy te? Amit akarsz? Engedd el a kezed!
Erre a kifejezésre egyszerűen megrándult egy mozdony sebességével, és a pszichiáter vigyorogva ledobta a fejéről a motorháztetőt, és mintha mi sem történt volna, folytatta útját.
Egyébként a cigányok soha többé nem jelentek meg abban a megállóban - nyilván a borzalom annyira megragadta a szegény asszonyt, hogy nem volt lusta, hogy figyelmeztesse a többieket a titokzatos idegenre.