Van egy kis dachám a városon kívül. Télen minden hétvégén járok oda. Megpróbálom rendezni a régi dolgokat, és kidobni az összes szemetet. Minden alkalommal, amikor új bútorokat hozok magammal, hogy felfrissítsem a szobák megjelenését.
Télen megpróbálom átdolgozni az összes házimunkát. Hiszen a nyár egyáltalán nem lesz előtte. Be kell ültetnie egy kertet, rendszeresen öntöznie és meg kell szabadulnia a gyomtól. Jobb, ha az összes problémát előre megoldja, nehogy a nyári szezon kezdete előtt felháborodjon.
Télen a falamon sok hó esik. Csak a főút mentesül a hófúvásoktól. De maguk a nyári lakosok felelősek az oldalsó szakaszokért. Minden alkalommal meg kell tennem a saját utamat az udvaromtól a főútig.
Nem félek a kemény munkától!
Télen a dachához jövök, azonnal megfogok egy lapátot, és elkezdem visszadobni a havat. Nos, rajtam kívül ki vigyáz még az oldalon lévő rendre?
Természetesen csak a területemet tisztítom, az egész utcát nem. Hiszen senki sem jön autóval a faluba. És csak nekem kell válaszolnom az út tisztaságáért.
A szomszéd szemtelensége a helyszínen támadt
Pár hete újra elmentem a dachába. Csak sok hó esett, és újra meg kellett tisztítani a helyszínt. Amikor a munka felét elvégeztem, egy szomszéd jött felém az utca legvégéről. Eleinte udvariasan köszönt, aztán furcsa kijelentést tett.
-Tisztítod a webhelyed útját? És most tisztázza a mieink előtt! A férjem és én sem vagyunk túl kényelmesek egy keskeny ösvényen járni!
Előtte többször találkoztam a szomszéd durvaságával és szemtelenségével. De egy ilyen kijelentés egyszerűen átlépte az összes elfogadható határt. Belefáradtam a visszatartásba, és úgy döntöttem, hogy végül válaszolok a szomszédomnak:
-Mondd meg, miért kell megtisztítanom az utat hozzád? Kellemetlenül érzi magát egy keskeny ösvényen járva? Tehát mi a probléma? Fogja meg lapátjait és kezdjen dolgozni! Nem itt vettem fel. Sok fontos dolgom is van!
A szomszéd elégedetlen arcot vágott, és egy szót sem szólt. Csak csendben fordult meg, és elindult az otthona felé.
A múlt héten újra találkoztam egy szomszéddal. Csak ezúttal volt a férjével. A nő dacosan elment mellette, és még csak nem is köszönt. Én sem hallottam a férjétől az üdvözlő szavakat.
Nyilvánvalóan a szomszédok megsértődtek rajtam a hirtelen elutasítás miatt. De nem hiszem, hogy rosszat tettem volna ebben a helyzetben. A lusta szomszédok soha nem engedték meg az utat az udvarukig. Akkor miért kellene megtalálnom magamban az erőt, és tennem helyettük?