Szüleimtől kaptam egy nagy és félig üres külvárosi területet. Tudtam, hogy előbb-utóbb finomítani akarom. A költségvetés korlátozott volt, ezért választásom egy keretfürdőre esett. Ez jót tesz az egészségnek és kellemes a léleknek. A fürdők elrendezését egyszerűvé, de ésszerűvé tettem - úgy, hogy minden a helyén volt:
- gőzszoba: azzal a képességgel, hogy teljes növekedésben feküdjön két irányban;
- fürdőszoba: közvetlenül zuhanyzó + pad "sürgősségi" pihenéshez;
- vécé: helyet egy asztal számára;
- nagydob: mielőtt kifelé menne öltözködni és vetkőzni.
Az alapul vett alaprajz az építési folyamat során gyakorlatilag nem változott. Az apró dolgokon kiigazítás történt - kissé módosította a szobák méreteit és az épület teljes területét. A lehető legjobban igyekeztem minimalizálni a selejtek számát a keret beállításakor.
Az alapozáshoz csavaros cölöpöket vettem (átmérője 108 mm, hossza 2,5 méter, fejük 20 * 20 cm). Egyáltalán nem akartam egyedül dolgozni, ráadásul a barátaim önként vállalták a segítséget, ezért együttesen jártak el. Terveim szerint az egész december a cölöpcsavaros alapozásra került.
Az újév után ideje volt áttérni a tápkeretre. Apró problémák jelentek meg a 4. sarokkupacon - egy métert elcsavarodott és egy kőnek támaszkodott. De ezt a kérdést könnyedén megoldottuk, 15 centivel tolva.
A keretet meglepően egyszerűen szerelték össze, bár sem én, sem a csapatom nem büszkélkedhetett a keretművészetek tapasztalatával. Az alapot lefektették (előtte bitumenes vízszigeteléssel), az alap alá pedig tetőfedő anyagot fektettek.
További keretállványokat szerelt fel egy 150 * 50-es tábláról (60 cm-es résnyire). A szerkezetet ugyanolyan méretű táblákból készült orrokkal húzták össze - felülről az alsó sarokig a keretbe vágva.
Megjegyzem, hogy a keret rögzítésével és felépítésével kapcsolatos összes munkát kéziszerszámokkal végezték. Akkor még csak álmodozni lehetett a villanyról a helyszínen. Legfőbb segítőink egy kézifűrész volt edzett foggal, egy kalapács, egy baltával, egy asztalos háromszöggel és egy vésővel. Ez a szerény "őrült kéz" készlet elég volt ahhoz, hogy megbirkózzon a leendő fürdőház favázával.
A leningrádi régió éghajlata nem is gondolt arra, hogy segítsen rajtunk, folyamatosan zuhogott az eső az építkezésünkön. A keret vezetésének megakadályozása érdekében meg kellett menteni polietilén segítségével. Néhány táblát még egy sarokkal és önmetsző csavarokkal is össze kellett húzni. Az ablak alatt hatalmas, 180 * 100 cm-es, az ajtó alatt pedig 200 * 90 cm-es nyílást készítettek.
A csatornázáshoz vettem egy 110. csövet, csapokat és pólót (zuhanyzóhoz és mosdóhoz). A csövet lyukasztott szalaggal rögzítették a rönkökhöz és a hevederekhez - a lejtő a vízelvezető árok felé fordult. A függőleges járatot bilincsekkel rögzítette, és az egészet fedéllel zárta. Nem volt szükségem teljes értékű szeptikus tartályra, mivel a fürdőprojektemben nem volt WC és a hozzá kapcsolódó csatornázás.
Nyárra a munka befejeződött, és az oldalamon volt egy kész vázas fürdőház, amely vonzotta a szomszédok figyelmét. Mit rejthetünk, „városnéző túrákat” vezetett a gőzfürdő körül, és még néhány társas fogadást is rendezett könnyű gőzzel. Konzervatív becsléseim szerint a falu fele egy idényt töltött a fürdőben. Tapasztalt fürdőkísérők arcát kellett volna látnia, amikor azt mondtam, hogy az építészeti gondolat e csodája 70 000 rubel költségvetéssel épült.
Egyetlen bánatom a sütő volt. Hosszú ideig melegedik, és ha mégis felmelegszik, akkor pirosan forróvá varázsolja. A rostély hat hónap alatt kiégett. Ebben a tekintetben a kérdés az ínyenceknek: milyen kályhát ajánlana az enyhe pétervári teleknek?