Családunk még 1999-ben szerezte meg a saját telkét egy házzal. Kezdetben a veteményeskert egy kis lejtőn volt a folyóhoz. Nem meglepő, hogy az esőzések fokozatosan lemosták a termékeny földréteget, felülről egyre vékonyabb lett. És ha a termékeny réteg alá ásna, agyagba botolhat.
Ezekben az években a földet egyszerű módon művelték. Szállítójában a traktorost vártuk, aki jelképes díj ellenében felszántotta a helyszínt. Ezután lehetőségünk volt zöldségeket ültetni az ágyásokba.
Ne feledje, hogy a kert alsó részén a talaj nem volt túl puha, de még mindig alkalmas vetésre. De a felső részen, ahol az esők elmosták a fekete földet, az eke változatlanul megérintette az agyagot, összekeverve a termékeny talajjal. Ennek eredményeként a kert fele nagyon sűrű volt. Az ilyen föld nagy darabjai száradás után valódi kővé váltak. Képzelje el, milyen nehéz volt összebújni ezen a területen.
Mindenki számára világos volt, hogy valahol hibát követünk el. Ezen kívül függőek voltunk a traktorostól. Aztán elkezdtük keresni a választ a vonatkozó szakirodalomban. Szerencsére sikerült megtalálni! Kiderült, hogy a mélyszántás minden bajunk hibája.
A talaj a benne élő mikroorganizmusoknak (különféle lárvák, férgek, rovarok és mások) köszönhetően termékeny lesz. Mindegyiküknek megvan a maga rétege az élethez, saját mikroklímára van szükségük. A talajban vannak olyan kis lyukak, amelyek korhadt gyökereket, rovarok járását hagyják. A levegőből nedvességet halmoznak fel, emiatt a gázcsere végbemegy.
Az eke, miközben szántja a földet, minden réteget megforgat. Ennek eredményeként a felső rétegben élő mikroorganizmusok leesnek és fordítva. A talajban minden folyamat leáll. Időbe telik, amíg minden helyreáll a helyes pályán. Az igazság végére jutva úgy döntöttünk, hogy feladjuk a traktorral történő szántást. A tavasz beköszöntével elkezdtük a talaj művelését anélkül, hogy túl mélyen behatoltunk volna. Ezt követően burgonyát ültettek az ágyásokba.
Minden családtag részt vett a folyamatban. Egyenletesen jártam végig az ágyakon, elé toltam a bejárható traktort. Öcsém sétált mögöttem, aki burgonyát dobott a lyukakba. A menetet egy néni fejezte be, aki lyukakat temetett.
Ma sokan csinálják ezt, de azokban a napokban csak egy járható traktor volt a faluban. Ezért módszerünket innovatívnak tekintették. Végül mi magunk dönthettük el, mikor kell zöldséget ültetni.
Két évvel később teljesen megfeledkeztünk a kiszáradt földből nyert kemény csomókról. A talaj olyan puha lett, hogy egészen a bokáig könnyen "megfulladt" benne. A lényeg az, hogy ne temessenek el egy hátsó traktort, amelynek súlya meghaladja a centneret.
Az egyik hátrány - az ágyakat mezei kötőfű borítja. Egy idő után sikerült teljesen visszavonni, de ez egy teljesen más történet, amelyről a következő cikkben mesélek!
Köszönöm, hogy elolvasta a cikket a végéig! Nagyon örülni fogok a tetszésednek 👍 ésfeliratkozás a csatornára.