Egyesek számára furcsának tűnik, de még a közelharci fegyverek is elhasználódnak. Az orosz birodalmi hadseregben is tudtak erről. A csapatoknál szigorú előírások voltak, amelyek szerint gyorsan és egyszerűen meg lehetett állapítani, hogy a dáma még mindig megfelelő eszköz-e, vagy ideje átadni szögre, patkóra. Természetesen ezt a szabályozást gyakran megsértették, különösen a távoli helyőrségekben. És mégis, mely közelharci fegyvereket tekintették haszontalannak a birodalomban?
A 20. század elején az orosz hadsereg éles fegyverekre vonatkozó szabályait a 19. században újra kiadták, bár nem változtatás nélkül. Így például a múlt század első éveiben a RIA (Orosz Birodalmi Hadsereg) felhagyott azzal a gyakorlattal, hogy békeidőben mesterségesen tompították a szablyákat és a dámát. Most a fegyvereket mindig élesen kellett tartani, és a felelős katonai személyzetnek kellő rendben tartania kellett. A békeidőben történő élesítést általában évente egyszer frissítették a téli órák után. Az egyetlen kivétel a kozákok csukája, a lándzsa és a cuirassier volt. Csak egyszer voltak élesítve és azt is a gyárban.
Minden éles fegyvert a hadseregben érvényben lévő szabályok szerint legalább kétévente ellenőrizni kellett a hatóságoknak. Kifejezetten erre a feladatra külön beosztásokat alakítottak ki a törzstisztek számára az egységekben. Leggyakrabban tüzérségi végzettséggel rendelkező katonai szakemberek voltak. Azt hitték, hogy ők a birodalom szárazföldi hadseregének legműveltebb és legügyesebb emberei.
>>>>Ötletek az élethez | NOVATE.RU<<<<
Minden fegyvertípushoz megvoltak a saját szabályai az elutasításra. Minden éles fegyvert, amely nem ment át a katonai teszteken, ártalmatlanításra küldték. Így például a dáma esetében az ellenőrzésnek két szakasza volt. Először ellenőrizték a pengét héjak, törések, bevágások, valamint forrasztással javított bevágások jelenlétére. Ha az illetékes a felsorolt tünetek közül legalább egyet észlelt, a fegyvert eltörték és selejtezésre küldték.
Ha az ellenőrző átment az ellenőrzés első szakaszán, a második várt rá. Egy jó, szervizre alkalmas ellenőrző pengéje nem lehet hosszabb 1 hüvelyknél (25,4 mm), legfeljebb 2 vonal (5,1 mm) széles, legfeljebb 1 vonal (1,25 mm) vastagság mm. Ezenkívül nem lehetnek repedések, horzsolások vagy szakadások a fegyver markolatán. A dáma hegyének, szájának és csíptetőinek jól kellett tartaniuk és erős forrasztással kellett rendelkezniük. Így csak az az ellenőrző volt alkalmas a hadseregben való használatra, amelyik az összes fent említett ellenőrzésen megfelelt.
Ha még érdekesebb dolgokat szeretne megtudni, akkor érdemes elolvasnia miért szélleltek az orosz katonák furcsa kötések a lábán az első világháború idején.
Forrás: https://novate.ru/blogs/280422/62850/