A fürdőzés szokását ősidők óta ismeri az emberiség. Oroszországban a fürdők több mint ezer évvel ezelőtt jelentek meg, és ez idő alatt az emberek hatalmas gyakorlati tapasztalatot halmoztak fel e higiénikus szerkezetek felépítésében.
Mivel hazánkban mindig is sok volt az erdő, a fürdőket fából építették. A fürdők építésének tapasztalatai, ezek a rendkívül fontos építmények, amelyektől az emberi egészség közvetlenül függött nemzedékről nemzedékre és felépítésük néhány bonyodalmát, ebben megosztom az érdeklődőkkel cikk.
Építési jellemzők
A fürdő építése során sokan elfelejtik, hogy a levegőnek a padló alatt kell mozognia. E nélkül az alsó koronák és padlók gyorsan elkorhadhatnak. A fürdőben a padlást is le kell tudni fújni és szellőztetni, mivel a gőzfürdőből a forró gőz, levegővel keveredve, rossz minőségű szigetelés esetén a mennyezeten lévő szigetelésbe kerül és vezethet baj.
A felgyorsult bomlástól tartva, régen a fürdőket nem kívülről burkolták, mert a burkolat alatt felgyülemlett nedvesség, aminek a párolgása sokkal lassabban ment, mint burkolás nélkül. Ugyanebből a célból a fafürdő belső felületét soha nem vakolják.
A fa és a nedvesség rosszul kompatibilis dolgok, ezért különös figyelmet kell fordítani a folyadék eltávolítására a fürdőből. Erre a célra korábban fürdőket helyeztek el a lejtőkön, ahol a víz természetes úton távozott a helyiségből, és száraz tér maradt alatta. Ezt elősegítette egy lejtős agyagvár, amelyet a padló alá rendeztek be.
A szibériai óhitűek különleges módon rendezik a fürdőket. Egyáltalán nem készítenek alapot a fürdő alá, legfeljebb 30 cm magasságig emelik a talaj fölé. A helyiség teljes alsó része, beleértve a gerendákat is, gyantával van impregnálva. Az ilyen szerkezetek több száz éve állnak Szibériában, és nem igényelnek javítást.
A fürdő alsó koronái vörösfenyőből, a többi helyiség nyárfa rönkből készültek. Az óhitűek is tudtak egy ilyen titkot: a vörösfenyőt legfeljebb két évig folyóvízben tartották, és a csikket a folyásirányban kellett elhelyezni. Az Aspen-t azért használják, mert gyorsan felszívja a felszívott nedvességet, ami hozzájárul a hosszú távú működéshez.
A fürdőpadlók között réseket kell hagyni a deszkák és a letörések között. A padlódeszkákat nem fűrészelték, hanem szúrták. A fejsze eltömíti a fa hajszálereit, és a nedvesség nem hatol belé. Ez a folyamat (baltával végzett munka) sokáig tart, de az így épített fürdők több száz évig kitartanak.
Az apróra vágott fürdőket sokkal hosszabb ideig használják, mint a fából vagy más fából készült fürdőket. Nem kell védeni őket a gőz és a nedvesség hatásaitól, és ezzel rengeteg pénzt takaríthatunk meg.
A legfontosabb dolog: az apróra vágott fürdőben a faházak falain és sarkain ne halmozódjon fel víz a csapadékból.
Köszönöm, hogy végig olvastad a cikket! Megköszönném a lájkot 👍 éscsatorna előfizetés.