A szovjet időkben hatalmas számú amatőr volt, aki saját kezűleg szerelte össze a tranzisztoros vevőkészülékeket. Ezeknek az embereknek (főleg iskolás korúak) számára az ország ipara rengeteg tervezőt gyártott, amelyek között szerepelt egy tábla, rádióelemek, tekercsek, vezetékek és a leendő vevőegység teste. Nem maradt más hátra, mint elővenni egy forrasztópákát, és nekilátni a munkának. Éppen ezért a régi rádióamatőrök jól ismerik a forrasztás bonyodalmait, ismerik a forrasztóanyagok márkáit és a különféle fémek egymáshoz forrasztását.
Korunkban ennek a tudásnak az igénye csak a szakosodott vállalkozásoknál dolgozó technológusoknál és szerelőknél maradt. Előfordul azonban, hogy egy felkészületlen embernek hirtelen otthoni forrasztásra van szüksége, és hirtelen kiderül hogy a vásárolt forrasztóanyag nem akar rátapadni a forrasztópáka hegyére és nem lehet pozitív eredményt elérni kiderül.
Tapasztalt rádióamatőrök, akikkel megbeszéltük ezt a problémát, felfedték a forrasztópáka munkájához való hozzáértő felkészülés titkát. Ebben a cikkben a lehető legrészletesebben ismertetem gondolataikat.
Annak, aki a forrasztás mellett dönt, tudnia kell, hogy a forrasztás fő eleme az ón. A forrasztáshoz használt ónt többféle típusban árulják, amelyek olvadáspontjában különböznek egymástól.
Emlékeztetni kell arra is, hogy a forrasztás során eltűnhet a hegy ónozása, amely a forrasztóanyag tapadásáért felelős. Eltűnhet a forrasztópáka hosszú ideig tartó bekapcsolt állapotban tartása a munka szüneteiben. Ebben az esetben a hegy túlmelegszik, a réz oxidálódik és a fluxus kiég. Az emiatt kialakuló lerakódás megakadályozza, hogy a forrasztóanyag a forrasztópáka hegyéhez tapadjon.
Tippek kezdő forrasztóknak:
- A forrasztópáka hegyét a legjobb, ha mindig gyantában tartjuk. Megvédi a csípést az oxidációtól és a kiégéstől;
- a munka befejezése után a csípést le kell törölni. A legjobb, ha ezt egy fahaszon vagy egy kis deszkadarabon végezzük, a folyósítószert és a kormot olyan jól eltávolítják;
- ne melegítse túl a forrasztópákát. Jobb gyakrabban ki- és bekapcsolni, mint állandóan bekapcsolva tartani.
Ha ennek ellenére szénlerakódások képződnek a csípésen, akkor azt ónozni kell. Az ónozás egy olyan folyamat, amely ahhoz szükséges, hogy a forrasztópáka hegyén vékony forrasztóréteg képződjön. A forrasztandó részeken egyébként vékony forrasztóréteget is kell felvinni.
Az ónozási algoritmus egyszerű:
- 1. A keletkező kormot eltávolítjuk a csípésről. A legjobb, ha finom szemcsés csiszolópapírt vagy hasonló reszelőt használ. Óvatosan kezelje a csípést, hogy ne képződjenek rajta karcolások és ütések. Ideális esetben a csípésnek teljesen simanak kell lennie.
- 2. A koromtól való megtisztítás után a csípést gyantával fedik le. Ehhez leengedheti a hegyet gyantaba, és csak ezután kapcsolja be a forrasztópákát. A csípés folyékony gyantával (flux) pedig ecsettel ecsetelheti. A forrasztópákát nem lehet addig melegíteni, amíg gyanta nem vonják be, mert réz-oxid keletkezik, amitől olyan keményen megtisztítottuk a hegyet!
- 3. Miután a forrasztópáka hegyét gyantával kezelték, finoman hozzáérintheti az ónhoz. Megragad a csípésnél, és ezt követően egy fa- vagy fémdarabon kell dörzsölni a csípés felületét.
Valójában ez az összes szükséges eljárás ahhoz, hogy a forrasztópáka működőképes állapotba kerüljön.
Köszönjük, hogy elolvasta ezt a cikket! Ha nem nehéz, nyomj egy like-ot 👍 és iratkozz fel a csatornára.