Az ember első társa a farkas volt. Az első háziasított farkasok és sakálok, amelyekből később a modern kutyák is kiderültek, valahol Dél-Ázsiában voltak a Kr.e. 13. és 11. évezred közötti időszakban. Azóta a kutya kötelességtudóan "homo sapiens" mögött vánszorog. Az a személy, aki kegyetlenséget tanúsít egy kutyával szemben, vagy egy lényt a sorsára hagy, méltó a megrovásra. Ugyanakkor a történelem ismer olyan eseteket, amikor az otthonát vesztett kutya kis híján környezeti katasztrófa okozója lett.
Mindenki tudja, hogy a vadon élő kutyadingó Ausztráliában él. Valójában ez nem igaz. A másodlagosan elvadult kutyák a világ számos részén élnek vagy legalábbis éltek. Nagyrészt ugyanabban a Dél-Ázsiában, ahol egykor először háziasították a modern "kutyák" őseit. Dingók maradványait például Vietnamban, Dél-Kínában találják a régészek, Új-Guinea erdőiben pedig egészen élő dingófajtákra bukkannak. Eredetileg úgy gondolták, hogy a dingók újra vadon futottak Ausztráliában. A kontinensen talált legrégebbi ragadozókövületek azonban 3450 évesek. Ugyanakkor a Vietnamban talált dingók maradványai 5500 évesek.
A kutyát nagy valószínűséggel az első vadászó-gyűjtögető telepesek hozták Ausztráliába valamikor 12-5000 évvel ezelőtt. Ott a kutya különféle okok miatt elkerülhetetlenül a vadonba került. A gazdag és emberek által ritkán lakott Ausztrália azokban az ókorban ideális környezetté vált a farkasok és sakálok leszármazottai számára, hogy megszólalhassák egy ősi dühös ragadozó torokhangját. A helyzetet az is nehezítette a helyi fauna számára, hogy a dingók mellett nem volt ott elég hatékony rivális ragadozó. Ennek eredményeként az újravadított kutya valójában ökológiai katasztrófát okozott, teljesen elpusztítva több ausztrál erszényes állatfajt. Számos kisebb helyi ragadozót, például erszényes farkast is kiszorítottak a dingók.
>>>>Ötletek az élethez | NOVATE.RU<<<<
Ma a dingók rendkívül fontos helyet foglalnak el az ausztrál ökoszisztémában. Megakadályozzák az őshonos növény- és állatvilág számos képviselőjének eltűnését. Ezenkívül a vadkutya szabályozza az emberek által Ausztráliába hozott nyulak populációját. A kutya más növényevők populációjának szabályozásában is segít, elfoglalva a korábban említett erszényes farkas ökológiai rést. A 19. században az emberek tömegesen pusztították a dingókat, mivel nagy károkat kezdtek okozni a mezőgazdaságban, elsősorban a juhtenyésztésben. A vadkutya tevékenysége az 1880-as években még egy "kutyakerítés" megépítéséhez is vezetett a mezőgazdasági régiók körül. A kerítés továbbra is működik. Fenntartása évi 15 millió ausztrál dollárba kerül az ausztrál költségvetésnek.
Gyakran hallani, hogy a dingók rendkívül veszélyesek az emberekre, mivel egyáltalán nem félnek tőle. A valóságban ez nem teljesen igaz. A kutya viselkedése alig különbözik bármely más vadon élő ragadozó viselkedésétől. A név és a megjelenés ellenére a dingo kutyákat régóta vadon élő állatokká változtatták. Az emberek elleni támadások meglehetősen ritkák, és nem sokban különböznek a farkasok támadásainak statisztikáitól. Vannak, akik megszelídítik a dingókat, és házi kedvencként tartják őket, de a világ egyes országaiban tilos a dingókat tartani. Ázsiában a vadkutyákra gyakran vadásznak és megeszik a helyiek.
A téma folytatásában olvass kb miért dobják ki gyakran az utcára a husky kutyákat vagy árvaházba helyezik.
Forrás: https://novate.ru/blogs/140222/62154/