Simonov öntöltő karabélya a mai napig használt fegyver. A karabély egynél több forró ponton ment keresztül, de valamiért soha nem szerzett világhírnevet. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a híres tervező alkotásának egyszerűen nem volt ideje addigra, amikor a szovjet hadseregnek leginkább szüksége volt ilyen fegyverekre. Mégpedig a Nagy Honvédő Háború kezdete.
Az SCS első mintáit Szergej Gavrilovics Simonov készítette még 1944-ben. A karabély fejlesztését nagyrészt egy új, 7,62x39 mm-es, Elizarov és Semin által tervezett közbenső patron megjelenése indította el, amely 1943-ban került a futószalagra. A gyárak kiürítése és a folyamatos háború miatt azonban Simonov alkotása még az ellenőrző bizottság rendkívül pozitív visszajelzései ellenére sem került azonnal tömeggyártásba. Ez csak 1949-ben változott meg, amikor az SKS szolgálatba állt a szovjet hadseregben. 1945 óta azonban ezekből a fegyverekből néhány mintát használnak a Shot tanfolyamokon.
Érdekes, hogy a megjelent Kalasnyikov gépkarabély nem tudta kiszorítani az SKS karabélyt a Szovjetunió hatalmi struktúráiból. Ez utóbbi országszerte szolgálatban volt, és a mai napig is használják. Az is fontos, hogy ezt a fegyvert valamiféle gigantikus forgalomban gyártották. Csak a Szovjetunió fennállása alatt több mint 15 millió példányt gyártottak ebből a puskából. A fegyvernek sikerült háborút vívnia Afganisztánban, Vietnamban, Koreában, valamint a volt szovjet tér legtöbb forró pontján.
>>>>Ötletek az élethez | NOVATE.RU<<<<
Az SKS karabély hossza 1260 mm, saját tömege pedig 3,9 kg. A fegyver 7,62x39 mm-es kaliberű patront használ. A karabély működése a porgázok eltávolításán alapul, ferde lefelé reteszeléssel. A puska öntöltő. A tűzharc sebessége eléri a 40 lövést percenként. A golyó torkolati sebessége 735 m/s. Látótáv - 1 km. Az SCS-t dobozos tárakból táplálják 10 körön keresztül.
A téma folytatásában olvass kb 5 fegyver, ami legtöbbször csatában kudarcot vallott.
Forrás: https://novate.ru/blogs/090222/62081/