A Szovjetunió még 1943-ban, a háború tetőpontján deklarálta jogait Königsberghez, amikor a főhadiszállás előtt világossá vált, hogy a háború előbb-utóbb mégis Berlinben ér véget, nem pedig az Urálon túl. A szövetségesek a háború után Kelet-Poroszországot Lengyelországnak akarták adni. Az 1945-ös Potsdami Konföderáció után azonban ez a föld még mindig a Szovjetunió kezébe került. Miért volt egyáltalán szükségük a szovjeteknek erre az európai szigetre?
Valaha a szlávok a Rajnán éltek, de az évszázadok során a németek kiűzték vagy asszimilálták őket. Mellesleg, ha elkezdi megérteni a német vezetékneveket, kiderül, hogy sok közülük pontosan a szlávok és a germánok asszimilációjának gyümölcséből származik. A 13. században Kelet-Poroszországot meghódította a Német Lovagrend, amely a német lovagság kelet-európai terjeszkedésének fő fellegvárává vált. Az évszázadok során ez a föld gazdát cserélt. A németeké, az oroszoké és a lengyeleké volt. A 19. században még Franciaországnak sikerült a kezében tartania Kelet-Poroszországot!
Ha elvetünk minden állami propaganda hivatalosságot mind Németország „ősi földjeiről”, mind Lengyelország, Oroszország, kiderült, hogy minden európait két fő érdekelt Kelet-Poroszország okokból. Először is, ez a föld Nyugat-Európából a Baltikum kapuja. Königsberg és ma Kalinyingrád a legfontosabb jégmentes kikötő a Kr.u. 10. század óta. Az ókorban a balti-tengeri kereskedelemre és kalózkodásra használták.
>>>>Ötletek az élethez | NOVATE.RU<<<<
Kalinyingrád mind a 20. században, mind ma minden európai állam számára nagy stratégiai és gazdasági értékkel bír. Nincs annyi jégmentes kikötő, és ezek egyikének birtoklása erősíti a tulajdonos állam pozícióját a Balti-tengeren. És ezért a valóságban nincs semmi meglepő abban, hogy a Szovjetunió a jelenlegi politikai helyzetet kihasználva saját kezébe akarta juttatni ezt a térséget.
Ami a helyi németeket illeti, ritka kivételekkel valamennyiüket Németországba deportálták 1945 után. Ennek célja a kalinyingrádi szeparatista érzelmek további megelőzése volt. Érdemes felidézni azt is, hogy a németek háború utáni deportálásában nemcsak a Szovjetunió, hanem Lengyelország, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Magyarország is részt vett. A deportálást a már említett 1945-ös potsdami konferencia határozata legalizálta, ahol a kérdést a Szovjetunió, az USA és Nagy-Britannia tárgyalta.
A téma folytatásában olvass kb miért tilos volt a Vörös Hadsereg katonáinak használni trófeás fegyverek.
Forrás: https://novate.ru/blogs/100222/62128/