Ez meglepőnek tűnhet a modern generáció számára, de egy szovjet embernek elég volt 3 kopejkát a zsebében tartani, hogy például szódát vásároljon. És nem csak neki... Mi mást lehetett megengedni 2-3 kopijkáért azokban az években?
1. Szovjet üdítőitalok
A Szovjetunió korszakát jellemző számos pozitív jelenség között meg lehet nevezni a megfizethető árakat. Ez utóbbiakat állami szinten ellenőrizték. Ezért az állampolgároknak lehetőségük nyílt arra, hogy még a fizetés megszerzése előtt megtervezzék kiadásaikat, és még pénzt is tegyenek félre, hogy megvásárolják ezt vagy azt. Igen, évekig spóroltak bútorra vagy autóra. A lakosság azonban mindvégig biztos volt abban, hogy ennek a terméknek az ára nem fog felfelé változni. Ugyanazok az áruk azonban máshogyan kerülnek egy hatalmas ország régióiban.
És mégis: milyen árut engedhettek meg maguknak a szovjet állam polgárai 3 kopejkáért? Igen, még finom alkoholmentes italokat is. Például mandarin szirup vagy kvass hordóból. És 3 kopijkáért lehetett venni egy pohár üdítőt sziruppal. A nagy melegben az ilyen italárak nagyban segítették a polgárokat, különösen a diákokat, akiknek már minden fillérjük a számlájukon volt.
Az idősebb generáció, aki történetesen a szovjet korszakban élt, emlékezik az utcákon elhelyezett szódagépekre. Ezeket az eszközöket érmefogadóval látták el a 3 kopejkás érmék számára.
Érdemes megjegyezni, hogy a megfizethetőség ellenére ezek a gépek szénsavas vizet kínáltak a választáshoz. Ezért minden szovjet állampolgárnak lehetősége volt meginni azt az italt, amelyet a legjobban szeretett megkóstolni.
Ami a kvast illeti, 3 kopijkáért lehetett venni egy kis pohárral ebből az italból. Egyébként azok, akik kipróbálták a szovjet kvast, azt állítják, hogy íze összehasonlíthatatlanul jobb, mint a modern analógok. Ma már műanyag flakonba palackozva vásárolnánk az üzletekben. És a Szovjetunióban a kvast közvetlenül az utcákon található hordóból adták el. A szomjúságtól gyötört járókelők odaléptek a hordóhoz, 3 kopijkát fizettek és megittak egy kis pohár kvaszt. Akik pedig nem maguknak, hanem az egész családnak vásárolták ezt az italt, dobozzal a kezükben közelítették meg a hordót. A tea 3 kopejkába került a szovjet kávézókban és iskolai étkezdékben.
2. És mi más?
Az újságokat 3 kopijáért árulták. Ebből a pénzből pedig lehetett venni egy 18 lapos iskolai füzetet. Ahhoz, hogy villamosjegyet vegyen, elég volt 3 kopijkát is elkölteni.
Érdemes megjegyezni, hogy azokban az években a tömegközlekedésben minden bizonnyal jelen voltak ellenőrök, akiknek feladatai közé tartozott az utasok viteldíjfizetésének ellenőrzése. Azokat, akik ilyen vagy olyan okból ingyen próbáltak villamosozni, azonnal megbírságolták vagy a rendőrkapitányságra vitték.
A szovjet családok nagy felelősséggel kezelték az iskolai papíráruk biztosítását a gyermekek számára. Ráadásul ezek az áruk meglehetősen olcsók voltak. Tehát minden 18 lapos iskolai füzet 3 kopejkába került, függetlenül attól, hogy ketrecben vagy sorban volt. Nem különböztek színükben, és nem voltak színes képeik. És a szovjet notebookok másik jellemzője a blotterek jelenléte.
>>>>Ötletek az élethez | NOVATE.RU<<<<
Itt érdemes külön megemlíteni a szovjet időszak iskolai füzeteinek hátoldalát. Nagyon hasznos, az ország vezetése szempontjából a fiatalabb generációnak szóló információkat nyomtattak rá. Például a nemzeti himnusz szövege. Vagy a szorzás szabályai, a Pitagorasz-tábla stb. És a szovjet iskolai füzet hátoldalán is olvashatták az úttörők esküjét. Igen, igen, minden korszak diákjának tudnia kellett őket.
Ma minden információt az internetről kapunk. És a Szovjetunióban nem is álmodhattak ilyen csodáról. A szovjet emberek az újságokból értesültek a legfrissebb hírekről. A termékek elérhetőek voltak, és mindössze 3 kopijáért kapott tájékoztatást az ember a régióban és az országban történtekről. A kioszkokban ezen az áron olyan nyomtatott kiadványokat vásárolhat, mint:
• „Igazság”;
• „munkaerő”;
• "TVNZ";
• Izvesztyia»
satöbbi.
3. Csak 2 centért...
De ne gondolja, hogy a 3 kopejkás ár volt a legalacsonyabb léc. Még olcsóbban - mindössze 2 kopijkába - kerül egy szovjet embernek egy telefonbeszélgetés. Ugyanennyiért vásárolhat hurkokat és horgokat (akár 10 párat is!). Az 1 kW / h villamosenergia-fizetés díja azokban a házakban, ahol elektromos tűzhelyet használtak, szintén 2 kopekka volt. És a gyógyszertárban ezért a pénzért 10 tabletta glükózt vagy kálium-permanganátot lehetett venni.
Tehát, bár nem globális, de sürgős szükségleteket a Szovjetunióban 2 és 3 kopijkával megoldották.
Forrás: https://novate.ru/blogs/030222/62049/