A Szovjetunió Vörös Hadseregének legfiatalabb marsallja Alekszandr Golovanov volt. Szó szerint feljebb lépett a karrier létrán, 40 évesen ezredesből a hőn áhított marsallszá lett. A második világháború után azonban Golovanov szégyenbe esett, és szinte szegénységben élt. Hogyan alakult ennek az embernek a sorsa, és milyen helyet foglalt el benne a népek vezetője, Joszif Sztálin?
Érdekes tény: Alekszandr Golovanov Nyikolaj Kibalcsics unokája volt, egy Narodnaja Volja forradalmár, aki részt vett az Orosz Birodalom császára, II. Sándor elleni merénylet megszervezésében. Nagyapát 1881-ben kivégezték. A forradalmár az állványon állva el sem tudta képzelni, hogy unokái egészen más országban, sőt más társadalomban élnek majd. Nem tudta elképzelni, hogy unokája akkoriban a legtöbb csúcstechnológiás csapatot irányítsa - a repülést.
Hősünk 1904-ben született. 8 éves korában Alekszandr Golovanovot, akit már nagy magassága jellemez, szülei a kadéthadtestbe küldték. 1917-ben sok más fiatalhoz hasonlóan a forradalmárok között találta magát. A külső adatok segítettek a 13 éves srácnak még 3 évre rádobni magát, és csatlakozni a Vörös Gárdához. A polgárháborúban Golovanovnak 3 évig sikerült a fronton harcolnia, mígnem 1920-ban egy komoly lövedék-sokk után a főhadiszállásra osztották be. 1924-ben Alekszandr Evgenievich Golovanov az OGPU-ban szolgált, és még a szociálforradalmár Savinkov letartóztatásában is részt vett. 1932-ben pedig hősünk mégis elérte álmát, és elvégezte a repülőiskolát. Golovanov 7 éven keresztül több mint 1 millió km-t repült, egyetlen balesetet vagy kötelességszegést sem engedélyezett. Moszkvában, Ashgabatban, Irkutszkban szolgált.
Az új 1941-es Alekszandr Jevgenyevics a Szovjetunió kétszeres hőse, Smuskevics pilóta társaságában találkozott. Vitatkoztak vele, hogy a polgári pilóták jobbak a távolsági repüléseken, mint a katonai pilóták. Smuskevics azt tanácsolta, hogy írjam meg az érdekes élményt közvetlenül a Kremlnek. 1941 februárjában ennek ellenére levelet írtak erről a kérdésről, és Golovanovot személyesen beidézték Sztálinhoz. A beszélgetés rövid volt. Iosif Vissarionovich felajánlotta a pilótának, hogy vezesse az újonnan létrehozott nagy hatótávolságú bombázó ezredet. Golovanov személyesen választotta ki az embereket az ezredbe. Ezenkívül a leendő marsall mindenféle újítást igyekezett bevezetni egységében.
Mindez meghozta gyümölcsét a Nagy Honvédő Háború kezdetén. Golovan ezredje már június 22-e után sikeresen bombázta a megszállt Lengyelországban található Wehrmacht létesítményeket. És 1941. augusztus 17-én Alekszandr Jevgenyevics kapta a legfontosabb feladatot - egy légitámadást Berlin ellen. A Birodalom fővárosának bombázása nem okozott túl komoly károkat Berlinben, de a legnehezebb Németországnak propaganda következményekkel járt, mivel röviddel ezt megelőzően Goebels propagandája trombitálta vereségét Szovjet légierő. 1941 augusztusában-szeptemberében a 81. nagy hatótávolságú hadosztály 21 tonna bombát dobott az ellenség odújára.
Sztálin személyesen figyelte a bombázók sikereit. Nem minden gép tudott épségben hazatérni. Így Vodopjanov legénysége csak Észtországig jutott el. Az akkori szovjet pilóták végül visszatérhettek a sajátjukhoz. A helyi lakosság és az egyik pilóta, aki észt származású volt, segített. Természetesen a Golovanov-ezred pilótáinak, akik „maguktól” érkeztek a frontvonalba, mint az összes többi fogoly és „körbekerítve”, át kellett élniük a szűrési táborokban végzett ellenőrzéseket. Alekszandr Evgenievich személyesen gondoskodott a srácokról, úgy gondolta, hogy nem lehetnek árulók közöttük, és teljes felelősséget vállalt a srácokért. Sztálin minden lehetséges módon kritizálta Golovanovot az ilyen hozzáállás miatt, de ennek ellenére elment találkozni a pilótával.
1941-ben Golovanov pilótái a moszkvai csatában is kitüntették magukat. Maga Golovanov is repült, szinte minden nap végzett bevetéseket. 1942-ben Alekszandr Jevgenyevicset áthelyezték a hosszú távú repülés szolgálatába. Részt vett a sztálingrádi csatában, jelentősen hozzájárulva bombázókkal Paulus legyőzéséhez. A jövőben, csak 1943-ban, a szovjet nagy hatótávolságú repülés több mint 70 000 bevetést hajtott végre. A pilóták óriási szerepet játszottak a partizánok ellátásában. Golovanov 1944-ben még Tito jugoszláv partizánjainak megmentésében is részt vett.
>>>>Ötletek az élethez | NOVATE.RU<<<<
Alekszandr Jevgenyevics érdemeit a csúcson a legmegfelelőbb módon értékelték. 38 évesen a Szovjetunió legfiatalabb marsallja lett. Golovanov azon kevesek egyike volt, akiket Sztálin kereszt- és családnevén szólított. 1944-ben Alexander Evgenievich egészségi állapota jelentősen megromlott. Három szívroham egymás után. Aztán egészségügyi okokból felmentését kérte.
1953 és Sztálin halála után Golovanov sorsa nem volt a legjobb. A 20. kongresszusra készülve a marsall nem volt hajlandó aláírni az ország és a párt elhunyt vezetőjéről szóló leleplezést, és rágalmazásnak nevezte őket. Ennek Alekszandr Jevgenyevicsnek nem bocsátották meg. „Betegség miatt” elbocsátották, és a legszerényebb marsall-nyugdíjjal jelölték ki. Golovanov csaknem kétszer kevesebbet kapott, mint más marsallok - 1800 rubelt, aminek a felét lakást, Golovanov további 500 rubelt küldött idős anyjának, a fennmaradó 400 rubelért pedig feleségét és anya. Ennek eredményeként a szovjet pilóta idős korára kénytelen volt kertet indítani, és az eke mögé állni. Azonban, mint mindig az életben, Alekszandr Jevgenyevics emelt fővel találkozott a nehézségekkel. A Szovjetunió legfiatalabb marsalljának emlékiratai csak 29 évvel később, 1975-ben jelentek meg. A XX. Kongresszus támogatói sokáig nem akarták nyomtatni szeretett pilótájuk, Sztálin történetét.
Ha még érdekesebb dolgokat szeretne megtudni, akkor érdemes elolvasnia miért vonták vissza Brezsnyev halála után a „Győzelem” parancsát és még 6 érdekesség a Szovjetunió fődíjáról.
Forrás: https://novate.ru/blogs/190122/61899/