A gigantikus BR-17 ágyú egyike azoknak a hazai fegyvereknek, amelyeknek nem volt idejük a háború megkezdésére. Óriásiak voltak a kilátások a fegyverre, de a gyakorlatban nem ment minden olyan simán, ahogy szerettük volna. Mire volt tehát képes a hatalmas szovjet ágyú, honnan jött és hogyan alakult a sorsa a második világháború idején?
1938-ban megszületett a müncheni paktum a nyugati demokráciák és a Harmadik Birodalom között, melynek eredményeként Csehszlovákiát a nácik annektálták. Abban az időben lenyűgöző ipari termelés összpontosult az országban. Mennyibe került csak a „Skoda” gépgyártó konszern, amely fegyverek és katonai felszerelések gyártásával is foglalkozott. Kifejlesztett "Skoda" és tüzérségi rendszerek. 1939-ben a Szovjetunió megállapodást kötött a Birodalommal, és megkötötték a Molotov-Ribbentrop paktumot.
A háború előtti szünetben a kereskedelem folytatódott, beleértve a technológiát is. A Szovjetunió két nehéztüzérségi rendszer műszaki dokumentációját és mintáját vásárolta a Skoda konszerntől. Az első egy 210 mm-es ágyú. A második egy 305 mm-es ágyú. A jövőben ezek a rendszerek megkapják a Br-17 és Br-18 indexeket a gyártás során. Feltételezték, hogy mindkét rendszer telíti az akkumulátorokat egy új háború kezdete előtt. Ez azonban soha nem történt meg.
>>>>Ötletek az élethez | NOVATE.RU<<<<
1941-re a Vörös Hadseregnek 8 darab, teljesen kész 210 mm-es ágyúja volt az 1939-es Br-17-es típusból. A front instabilitása és az állandó visszavonulás miatt azonban a parancsnokság úgy döntött, hogy nem kockáztatja új szupernehéz fegyverek frontra helyezését. A probléma az is volt, hogy nem sikerült elegendő lőszert gyártani a Br-17-hez. A fegyver tehát 1944-ig a Szülőföld kukáiban hevert, egészen addig, amíg mégis a frontra küldték. A Br-17-et egy tüzérezred 4, egyenként 2 ütegében osztották szét, a 152 mm-es kaliberű Br-2 ágyúk megerősítéseként.
Harci helyzetben a 210 mm-es Br-17 löveg 44 tonnát nyomott. A fegyver tűzsebessége elérte a 0,5 lövést percenként. A fegyver főként 133 kg tömegű 53-F-643 nagy robbanásveszélyes lőszerrel sütött. Az ilyen lőszerek 800 m / s kezdeti mozgási sebességével a tüzérségi rendszer 28 km távolságra dobhat egy lövedéket. Ma a néhány megmaradt Br-17-es löveg Szentpétervár, Moszkva, Perm és Verkhnyaya Pyshma múzeumaiban látható.
Ha még érdekesebb dolgokat szeretne megtudni, akkor érdemes elolvasnia miért az általában középszerű Airacobra a keleti fronton kulcsfontosságú repülőgép lett.
Forrás: https://novate.ru/blogs/100122/61805/