A rafting a kivágott fa szállításának egyik legfontosabb módja, amely a fa természetes vízben maradási képességét használja ki. Számos módja van a vadvízi evezés megszervezésének. A szovjet időkben ezt gyakorolták, beleértve a ma már betiltott vakondtúrást is. Itt az ideje, hogy beszéljünk róla, és megtudjuk, valóban kárt okozott-e ez a módszer a környezetben?
A legtöbb esetben a kivágott fa vakondtúráját a tavaszi árvíz idején végzik. Ennek a módszernek a fő jellemzője, hogy a vágott faanyagot kötött állapotban szállítják. A vadvízi evezést az elsődleges folyóhálózaton csak olyan esetekben alkalmazzák, ahol más faszállítási mód nem alkalmazható. Az erdő folyó mentén történő irányításához speciális vezetőszerkezetek vannak felszerelve - gémek. A célállomáson csapdákat helyeznek el az erdő megállítására.
A mólötvözeten kívül még két módszert széles körben alkalmaznak. Az első a koschevy rafting az erdőben. Ennek a módszernek az a lényege, hogy minden szállított rönk speciális úszóba van zárva olyan építmények, amelyek nem engedik, hogy a folyó egész területén "elterjedjenek", korábban elsüllyedjenek és partra mosódjanak kifejezést. A második módszer a tutaj ötvözet. A módszer neve önmagáért beszél: ezzel a megközelítéssel a szarufák hatalmas tutajokat kötnek a fákból.
Azt a tényt, hogy a vakondötvözet nemcsak hatástalan, de potenciálisan káros is lehet a természetre, már a Szovjetunióban elkezdték vitatkozni. A favágóknak nem tetszett ez a technika elsősorban azért, mert nem volt elsöprő, de azért elég szilárd. a rönkök egy része elsüllyedt vagy a partra dobódott, i.e. szállítás közben ténylegesen elveszett a felhajtóerő elvesztése miatt fa. A szovjet tudósok attól tartottak, hogy a fenékre hullott fahasábok eltömítik a folyók fenekét, amit később meg kell tisztítani.
>>>>Ötletek az élethez | NOVATE.RU<<<<
Az ökológusok csak az 1980-as évek elején kezdték meg a vészharangot. Abban az időben teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy lehetetlen tovább használni a mólötvözetet. A folyók dugulása nemcsak a környezetet károsította, hanem aláásta a gazdasági tevékenységet is, mivel lehetetlenné tette a hajók és bárkák áthaladását. Így például a Pinega folyón a vakondtúrás miatti hajóút dugulása miatt ma már többnyire csak kompok közlekedhetnek egyik partról a másikra. Ennek eredményeként a mólötvözetet fokozatosan elhagyták. Ezt a szállítási módot a Szovjetunió összeomlása után teljesen betiltották. A megfelelő törvényt az Orosz Föderációban 1995. október 18-án fogadták el az új vízügyi törvénykönyv létrehozásának részeként.
Ami érdekes, hogy amíg a fák tutajoznak a folyók mentén, addig a halak száma nő a tározókban. Úgy tűnik, a folyók lakói aktívan táplálkoznak a vízben úszó és időnként süllyedő rönkökből. A folyók melletti falvak helyi lakosai, ahol korábban vadvízi evezéssel foglalkoztak, időnként a halak számának csökkenését észlelik a szállítás megszűnése után.
Ha még érdekesebb dolgokat szeretne megtudni, akkor érdemes elolvasnia ahol felépítették a legnagyobb, 7 emeletes fakunyhótés mi van most vele.
Egy forrás: https://novate.ru/blogs/121221/61517/