Az, hogy körülbelül ötven-hatvan éve a sofőrök indulás előtt leöntötték a gumit, majd felgyújtották, tény. Ennek megerősítése az interneten található dokumentumfilmes híradókból vett kivonatok formájában. Ugyanakkor nem az ártalmatlanításra szánt gumikat gyújtották fel, hanem a teherautókon álló munkásokat. Ez esetben nem vandalizmusról beszélünk. Volt oka az ilyen cselekedeteknek, és ez nagyon jó.
1. Minden a hiányról szól
A Szovjetunióban komoly probléma volt - az emberek számára fontos különféle áruk hiánya, beleértve az elsőbbséget is. Hasonló helyzet alakult ki az országban több okból is: a tervgazdaság hátrányai, valamint számos termék előállításához szükséges technológiai képességek hiánya miatt. Ebbe a termékkategóriába tartoztak a gépjárművekhez való téli gumik is.
A szovjet autótulajdonosok egész évben nyári vagy négyévszakos gumikat használtak. Az tény, hogy téli gumi, mint olyan, egészen a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiig nem létezett az országban. Ennek ellenére ezeknek a termékeknek a hiánya nem jelentett komoly problémát. A legtöbb autó csendben állt a garázsokban és várta a felmelegedést.
A speciális felszerelések és teherautók természetesen egész évben működtek, de a sofőrök könnyen boldogultak az egész évszakos opcióval, alacsony sebességgel haladva. Ezen kívül a legjobb példák a hazai ipar, és egyes esetekben a Skandináviában gyártott gumi, mint az ottani éghajlati viszonyok közel a miénkhez.
A Szovjetunióban a legtöbb esetben természetes gumit használtak az autógumi gyártásához. Ez az anyag alacsony hőmérsékleten kevésbé tartós és rugalmas lett. Ez a tulajdonság negatív hatással volt az úttapadásra, valamint a gumiabroncs kopásállóságára. A nagy terhelés hatására és még a hidegben is a gumi összeesni kezdett és egyszerűen szétrepedt. A probléma különösen éles volt az északi körülmények között.
A gumiabroncsok élettartamának meghosszabbítása érdekében a járművezetők egy ilyen szokatlan módszert alkalmaztak. A gumiabroncsokat benzinnel és magas oktánszámúval öntötték le, majd felgyújtották. Gumi nulla alatti hőmérsékleten nem gyulladt ki, csak az üzemanyag. A trükk az volt, hogy miközben égett a benzin, a gumi felmelegedett, így visszanyerte puhaságát és rugalmasságát. Télen, a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben ezt az eljárást hibátlanul szabályozták és végrehajtották. Az utazás során többször is meg kellett tenni. Egyes esetekben a járművezetők fújólámpát használtak a gumiabroncsok felmelegítésére.
>>>>Ötletek az élethez | NOVATE.RU<<<<
2. Téli gumik a Szovjetunió idején
A Szovjetunióban a hetvenes évek végén kezdtek először megjelenni a speciális téli gumiabroncsok. Ezt a gumit "Hópehely"-nek hívták. Nem különbözött a nyáritól, leszámítva a rá szerelt tüskéket. Ez az elem némileg javított a helyzeten, mivel nőtt a tapadás az útfelülettel. Ami a gumi minőségét illeti, az rendre változatlan maradt, és a nulla alatti hőmérsékleten bekövetkező roncsolás és az alkalmazott terhelés nem tűnt el. Ebben a tekintetben a "Snowflakes" gyártásának megkezdése után is a sofőrök továbbra is benzint és fúvókákat vittek magukkal.
Az anyag és a futófelület összetételével kapcsolatos kísérletezés már a huszadik század nyolcvanas éveiben megkezdődött. Sajnos a probléma nem oldódott meg teljesen, más akadályok is megjelentek, nevezetesen az alapanyag-ellátás fennakadása. Emellett számos vállalkozás technikai értelemben vett lehetőségei is kimerültek.
Olvass tovább a témában miért van sok kerekes szovjet teherautónak néhány furcsasága.
Egy forrás: https://novate.ru/blogs/181021/60918/