Az alábbiakban ismertetett módszerről a nagykorúak ismerik és nem egyszer alkalmazták kutakban. Ezért nem vesztegetik az idejüket a cikk elolvasására és elmennek mellette. De a fiatalabb generáció és a középkorú olvasók is hasznos információkat tanulnak, különösen, ha városban nőttek fel.
Ezt a tudást a faluban kaptam, rokonoktól a 90-es években. Vibrációs szivattyúval vittek vizet a házba és a fürdőbe egy kútból. A tömlők pedig vízvezetékként szolgáltak. A legcsodálatosabb az, hogy nem fagyott meg bennük a víz, és trükköt használtak.
Ugyanezen elv alapján szerelte össze nyaralójában ideiglenes, téli vízellátását. Milyen volt? Mondom:
Az első dolog, amit vásároltam, egy vibrációs szivattyú "Trickle". Egyébként a csatornaoldalakon beszéltem róla, szét is szedtem és megnéztem, hogy működik.
Továbbá polipropilén csövekből vízellátó rendszert szereltem össze a külső fal mentén. Nincs szigetelés. És fűtés.
A szivattyú bekapcsolásával a folyadék a csövön keresztül beáramlik a házba. Építési igényekhez töltöm a hordót (padlófűtéses esztrichet töltök ki).
Miután összegyűjtöttem a vizet, kikapcsolom a szivattyút, kihúzom a csövet a hordóból (fontos). Ezután megvárom, amíg negatív nyomás jelenik meg a csőben, és a folyadék elkezd beszívni a csőbe (szifon hatás).
Hogyan lehet kiüríteni a csöveket, hogy ne fagyjon meg bennük a víz?
Először is a teljes csővezetéket meg kell dönteni úgy, hogy a magasságkülönbségből származó folyadék kifolyjon a csövekből. Másodszor, legyen egy kis lyuk a vízellátó rendszer alsó pontján, hogy a víz kifolyjon onnan (a szivattyú nincs mindig nyitva). Ettől a szivattyú teljesítménye csökken, de nem kritikus. Fontos, hogy a vízellátó rendszer végén ne legyenek elzárószelepek, nehogy véletlenül leálljon a folyadék szívása és áramlása.
Megértem, hogy sokan tudtak erről a módszerről, és nem én fedeztem fel Amerikát. De úgy gondolom, hogy az információ az olvasók széles körének hasznos.