A szovjet DP-27 könnyű géppuska közel sem volt a második világháború legjobb géppuskája. Ez a fegyver sok panaszt és követelést támasztott a frontvonal katonáitól. A legrosszabb a lőszerelemekkel – korongokkal – volt. A problémák olyanok, hogy a katonák már majdnem készen álltak eldobni őket. Mindez azonban nem teszi semmivé azt a tényt, hogy a DP-27 a Győzelem fegyverévé vált, és kétlábúján hordozta a keleti fronton folyó háború minden terhét. És mégis, mi volt a baj a lemezeivel?
Valójában az egész 1928-ban kezdődött, amikor a Degtyarev gyalogsági géppuskát még csak kifejlesztették. A polgárháború végén a Vörös Hadsereg számos, különböző országokból származó, különböző gyártóktól származó tűzrendszerrel rendelkezett. Saját géppuska azonban nem volt. Vaszilij Alekszejevics Degtyarev utasította, hogy javítsa ki a saját gyártású könnyű géppuska hiányát. A tervező óriási munkát végzett, és olyan fegyvert tudott megalkotni, amely nemcsak a katonai műveletek helyi színházának sajátosságait vette figyelembe, hanem a hazai ipar sajátosságait is.
A géppuska tervezési szakaszában az egyik legfontosabb kérdés a lőszerellátás megválasztása volt. Hosszas vita után úgy döntöttek, hogy a felülre szerelt lemeztárat részesítik előnyben. Beleértve annak a ténynek köszönhetően, hogy a Vörös Hadseregnek már volt pozitív tapasztalata a Lewis rendszerű géppuskák használatáról pontosan ugyanazzal a lőszerrendszerrel. A Szovjetunió fegyverkovácsai számára komoly próbatétel volt egy új bolt kifejlesztése a hazai háromsoros 7,62x54 mm-es patronhoz.
Bár a géppuska végül egész jól jött ki, a lemezei állandó gondok forrását jelentették. Túl nehezek voltak, viszonylag könnyen hajlottak, szennyeződéstől eltömődtek, és a bennük lévő töltények esetenként összezavarodtak, és a fegyver elakadásához vezettek. Mindez fokozott ügyességet és hozzáértést igényelt a géppuskástól. Ezenkívül minden DP-27-nek 7 koronggal kellett volna rendelkeznie, amelyek a második számot hordozták a könnyű géppuska számításában. A másik probléma az volt, hogy egy valós harci helyzetben ezek a lemezek egyszerűen elvesztek. A második világháború idején gyakran előfordult, hogy a DP-27-hez csak egy-két lemez maradt, ami komolyan hátráltatta a jövőbeni normál használatát.
A frontkatonák számos panasza elgondolkodtatott bennünket egy alapvetően új géppuska létrehozásán. Azonban végül az összes próbaújdonság nem került be a sorozatba. A háború korábban véget ért, és a katonaság úgy döntött, hogy ésszerűbb lenne nem teljesen új fegyvereket létrehozni, hanem átdolgozni a már meglévő DP-27-et, amely minden konkrét kifogással együtt sok konkrétumot tartalmazott érdemeit. Így kezdődött Degtyarev géppuskáinak története.
>>>>Ötletek az élethez | NOVATE.RU<<<<
Ha még ennél is érdekesebb dolgokat szeretnél megtudni, akkor mindenképpen olvass róla hősies PPS-43: félig elfeledett szovjet rohampuska, ami meghaladta a PPSh-t.
Egy forrás: https://novate.ru/blogs/200521/59070/
EZ ÉRDEKES:
1. Miért épülnek karton- és rétegelt lemezházak az amerikai külvárosokban?
2. Miért hordnak pólót az amerikai férfiak az ingük alatt?
3. Miért készítettek a Szovjetunióban üveggolyókat, amelyekkel a gyerekek az udvaron akartak játszani?