1943-ban a náci Németország fegyveres erőiben a keleti fronton kezdtek megjelenni a nagyon furcsa, barázdált páncélzatú tankok. Körülbelül egy évig létezett, de eleinte a németek meglehetősen nagy kitartással igyekeztek minden páncélozott járművet felszerelni vele. Mi volt ez és mire szánták, és ami a legfontosabb, miért hagyta el végül a Wehrmacht a hullámkarton foglalás használatát?
1942-ben Németországban új páncéltörő fegyvert hoztak létre - egy kézi kumulatív aknát "Hafthohlladung" vagy HHL-3 mágneses tartóval. Fegyverként hozták létre könnyű és közepes tankok ellen. Az akna nagyon hatékony volt az áthatoló páncélok szempontjából, azonban a gyakorlatban gyakorlatilag lehetetlen volt használni, mivel a vadászgépnek szó szerint közel kellett jönnie a harckocsihoz és elhelyezni az aknát. Ennek ellenére saját mágneses aknája megjelenése arra késztette a Wehrmacht-parancsnokságot, hogy ezt nagyon elhiggye hamarosan hasonló páncéltörő fegyverek jelenhetnek meg a szövetséges országokban, elsősorban a szovjetekben Unió.
Ezért a német vegyészeket megbízták egy olyan eszköz kifejlesztésével, amely nem teszi lehetővé mágneses aknák felszerelését a német harckocsikon. Így 1943 közepén a "Chemische Werke Zimmer & Co." bevezette a Zimmerit nevű speciális bevonatot. Bármilyen páncélozott járműhöz készült, elsősorban harckocsikhoz és önjáró fegyverekhez. Mivel a páncél és a védőanyag felülete közötti maximális távolságot kellett kialakítani, hornyos minta formájában hordták fel speciális fogazott simítóval. Az érdes felület lehetővé tette a mágneses bánya potenciálisan használható érintkezési felületének csökkentését is.
Kémiai összetételét tekintve a zimmerit nem volt túl bonyolult és egyben rettenetesen hatékony. Az anyagot bárium-szulfát alapján hozták létre, amely legfeljebb 40% volt a gittben. A kompozíció körülbelül 25%-a a polivinil-acetát kötőanyag, további 15%-a az okker pigment, 10%-a a cink-szulfát és a paszta további 10%-a volt töltőanyag. Ez utóbbiként közönséges fűrészport használtak. A zimmeritet a már korróziógátlóval bevont páncélra vitték fel. 1943 második felében a védőszerkezet a csapatokhoz került.
A német harckocsizók és a terepparancsnokság rendkívül hidegen fogadta az újdonságot. A zimmeritet hosszú ideig és nehezen hordták fel a páncél felületére, és ami a legfontosabb, sokáig megszilárdult. Az időjárási viszonyoktól függően a bevonat akár 8 napig is megszáradhat. Ráadásul szinte azonnal olyan pletykák keringtek a német tankerek között, hogy a zimmerit tökéletesen égett, amikor egy gyújtólövedék eltalálta a tankot. Mindez oda vezetett, hogy néhány legénység egyszerűen szabotálni kezdte a páncél bevonatát. Minden azzal a ténnyel ért véget, hogy 1944 elején a Wehrmacht teljesen felhagyott a védőgitt használatával. Ennek a történetnek a döntő végét az vetette meg, hogy a Szovjetuniónak nem voltak kézi mágneses aknái a harckocsikhoz a fronton, az utóbbiak alkalmazásának bonyolultsága és veszélye miatt.
>>>>Ötletek az élethez | NOVATE.RU<<<<
Ha még érdekesebb dolgokat szeretne megtudni, akkor érdemes elolvasnia ilyen gyakran eltört a "Párduc"?, ahogy írnak róla.
Egy forrás: https://novate.ru/blogs/180521/59050/
EZ ÉRDEKES:
1. Egy ország, ahol nincsenek munkanélküliek és szegények, és a benzin olcsóbb, mint a víz
2. Miért hordnak pólót az amerikai férfiak az ingük alatt?
3. Hány liter benzin marad a tartályban, amikor a lámpa kigyullad (videó)