Valójában kártérítés érkezett Németországból. Igaz, a volt Birodalom végül csak a Szovjetuniónak okozott károk csak mintegy 5% -át tudta megtéríteni. A jóvátétel jelentős részét a Szovjetunió háborús zsákmánynak vette. Mindenekelőtt autók, kerékpárok, különféle alapanyagok készletei, gyárak szerszámgépei, különféle építőipari és ipari berendezések, kocsik és traktorok, élelmiszerek voltak. A modern német tudósok szerint összesen 15,8 milliárd dollárt exportáltak Németországból, ami körülbelül 14 ezer tonna aranynak felel meg. Összehasonlításképpen: az EU aranytartalma körülbelül 10 ezer tonna arany.
A Szovjetunió javára trófeák formájában nyújtott jóvátétel egy részét a szövetséges országok visszavonták Németország megszállt területéről. A nemzetközi szerződések értelmében az Egyesült Államok az összes trófeájának 25% -át átadta a Szovjetuniónak. Érdekes módon a háború eredményeként a Szovjetunió teljes trófeatermelésének 15% -át Lengyelországba utalták, amelyet a világkonfliktus leginkább érintett feleként ismertek el. A trófeákat lefoglalták nemcsak a legyőzött Németországban, hanem a tengely más országaiban is.
A jóvátételt részben trófeák formájában fizették ki. | Fotó: shotguncollector.com.
Nem csak anyagi értékeket exportáltak Németországból. A Szovjetuniót a technika is érdekelte. Emellett kényszermunkára vittek ki embereket Németországból: 17–45 éves férfiakat és 18–30 éves nőket. Mintegy 155 ezer embert küldtek a Szovjetunióba Németország keleti részéből. További 115 ezer embert küldtek a Szovjetunióba a náci tömb más országaiból. Ezek a polgárok többnyire a Volkssturm (milícia) vagy náci szervezetek tagjai voltak. Munkájukat a jóvátétel egyik formájának tekintették. Mindegyik a Szovjetunió nemzetgazdaságának helyreállítását célozta a legkülönbözőbb területeken. Az elsöprő többség a modern Ukrajna, Fehéroroszország, Lengyelország és a balti országok területén dolgozott. A hadifogolyt is a jóvátétel részének tekintették.
A jóvátétel egy részét hadifoglyok és a Szovjetunióban kényszermunkára vittek munkája kompenzálta. | Fotó: joker.ykt.ru.
A tengely országainak jóvátételéről szóló végső döntéseket a Szovjetunió és a szövetségesek dolgozták ki az 1945-ös jaltai és potsdami konferenciákon. Tehát hivatalosan jóvátételt vetettek ki Németországra. Minden kifizetésük csak 1953-ban szűnt meg. A Szovjetunió és Lengyelország több okból sem volt hajlandó további kártérítést kapni. Először is, még 1953 elején sem volt mit elvinni Németországból a valóban szükséges kötetben: maga az ország a háború után újjáépült. Másodszor, a döntés politikai volt, mivel a Szovjetuniónak a keleti blokk egységének megerősítésével kellett foglalkoznia a hidegháború kitörése kapcsán.
Maga Németországot is elpusztította a háború, majd fizikailag lehetetlen volt teljes kártérítést nyújtani. ¦Fotó: dmitrschool04.ru.
Ha még érdekesebb dolgokat szeretnél megtudni, akkor olvasd el miért a mi nevünk MP-40 "Schmeisser", ha a gépet nem Hugo Schmeisser készítette.
Egy forrás: https://novate.ru/blogs/120121/57396/