A közeli terepi kommunikáció (NFC) és a rádiófrekvenciás azonosítás (RFID) kétféle elektronikus azonosítási protokoll, amelyek az elektromágneses sugárzás rádióhullámhossz-tartományban történő alkalmazásán alapulnak.
Ezeket a technológiákat az egyes eszközök címkéibe ágyazott digitális adatok vezeték nélküli azonosítására és nyomon követésére használják. Az NFC-nek és az RFID-nek egyaránt vannak ipari és kereskedelmi alkalmazásai. Ne feledje, hogy ezeknek a technológiáknak több közös vonása van, bár van néhány fontos különbség közöttük.
A teremtés története
Az NFC technológia lényegében az RFID egyik formája. Az RFID technológia 1973-ban jelent meg, amikor Mario Cardullo amerikai feltaláló bemutatta első prototípusát. Ő volt az, aki először szabadalmaztatta a készüléket, amely egy passzív rádió transzponder volt, memóriával.
Az NFC legkorábbi verziója 1997-ben jelent meg, amikor a Hasbro, Inc. nemzetközi gyártó használt saját technológiát, amelyet Andrew White és Mark Borrett engedélyezett a Star Wars játékaihoz. A Sony és a Philips 2002-ben kidolgozták a modern NFC műszaki specifikációját.
Mi a közös az NFC-ben és az RFID-ben
Az RFID mögött álló technológia 2003-ban megkapta az ISO / EOC és az ECMA szabványokat.
A Sony, a Philips és a Nokia 2004-ben indította el az NFC fórumot. De a technológiák további terjesztése és gyakorlati alkalmazása egy évtizeddel később, amikor az okostelefonok és a vezeték nélküli technológiák mindenütt elterjedtek.
Az NFC azonban csak egyfajta nagyfrekvenciás RFID. Mindkét technológia a világszerte elérhető és nem szabályozott 13,56 MHz frekvenciatartományban működik. Bevezetésük óta használják a címkézett objektumok elektronikus azonosítására és nyomon követésére.
Az aktív NFC vagy RFID eszközök egy másik címke adatainak feldolgozásával működnek. Ezek a címkék lehetnek aktívak vagy passzívak.
Főbb különbségek
A legszembetűnőbb különbség az NFC és az RFID között a tartomány. Az aktív RFID-címkék sugárzási tartománya akár 100 méter is lehet. A passzívak alacsony frekvenciájú (125–135 kHz), nagyfrekvenciás (13,56 MHz) és ultramagas frekvenciájú - 856–960 MHz - tartományokban működhetnek. Eközben az NFC a 13,56 MHz frekvenciasávra korlátozódik, és legfeljebb 10 cm sugarú körben működik.
Egy másik szempont, amely megkülönbözteti az NFC-t a hagyományos RFID-től, hogy rugalmasabb vagy sokoldalúbb az alkalmazások szempontjából. A közeli terepi kommunikáció a nagyfrekvenciás RFID technológia továbbfejlesztett változata, amely lehetővé teszi a kétirányú üzenetek továbbítását. Az NFC nemcsak elektronikus azonosítási módszer, hanem fejlett vezeték nélküli kommunikációs protokoll is.
Bármely NFC-kompatibilis eszköz, például okostelefon, mind olvasóként, mind címkeként vagy adóként működik.
Az NFC technológia egyedülálló tulajdonságainak köszönhetően praktikusabb alkalmazása van, mint az RFID. Ezek közé tartozik a vezeték nélküli kapcsolat, az érintés nélküli fizetés és a fájlok letöltésének lehetősége. Az NFC azonban nagyfrekvenciás RFID-szabványokra épül, és kibővíti a rádiófrekvenciás alapú vezeték nélküli kommunikáció képességeit.